A mai napot Óbudaváron indítottam, a
falunapra voltam hivatalos (helyszíni szemle miatt). Egyutcás falu, kedves kis közösséggel
(családonként jellemzően 4-5 gyermekkel - egyik ismerősömmel mosolyogva néztük
ma, ahogy a fiatal apuka a kicsi kiállító teremben megszámolta, hogy mind az öt
gyermeke megvan-e és valójában az ötből három kislány tényleg nagyon egyforma
volt) a régi mosónál megbúvó mesebeli pihenőhellyel és mától felavatott
fantasztikus LEADER támogatásból felépített közösségi térrel.
Dél körül értem vissza a Csigaházba. Örömmel
nyugtáztam, hogy a főzés is beindult, a kültéri konyhánk életre kelt. A
bográcsban isteni Halimbabgulyás készült, különlegességét a titkos módszerrel
felvágott hagyma adta meg.
Szombat volt, hétvége és meleg és ennek
ellenére vagy pont emiatt nagyon nagy volt a mozgolódás nálunk is. Kicsit
elfogult vagyok, de én mindig a "Béke szigetének" nevezem az Éltető
Völgy udvarát, ahogy belépek érzek egy nyugodt légkört, kilépve abból a
hömpölygő fesztiváltömegből, ami a főúton van.A mai napon a nemeshanyi csipkekészítők is megérkeztek, illetve a Vámosi Sajtház termékeit is megkóstolhattuk, illetve megvásárolhattuk. A Kamilla standnál pedig mától női ruhák is kaphatóak.
Ma két fő VIP vendégünk is meglátogatott minket: dr. Rédei Zsolt, az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület elnöke és Tóbel Jani, az egyesület alelnöke volt nálunk délelőtti és délutáni váltásban.
Az Éltető Vendéglőnél a „Több,
mint érték” hölgynél nagyon finom narancsos bodzaszörpöt lehet kapni.
„Nincs bor az udvarban, de a pálinka nagyon finom” azaz első
panasz is megkaptuk. :)
A Paloznaki Képíróktól elcsíptem, hogy rossz beidegződés a
„mindent a szemnek, semmit a kéznek” teória, azaz nyugodtan meg lehet érinteni
a festményeket.
5 órától a Garagulya Gólyalábas Társulat vidám műsora tette
élvezetessé délutánunkat. Bevallom az elején csak pár fotót akartam készíteni,
de műsoruk annyira szórakoztató volt, hogy nem tudtam őket otthagyni.
Mára a kezdeti feszültség lement rólunk és izgatottan várjuk
a holnapot.
Harta Anna
