A vége előtt egy kicsivel

Az előző éjjelek lopásainak a megakadályozása után (egyszer fát akartak lopni, egyszer meg vacsorát) a szomszéd udvarok is megtanulták megbecsülni éjjeli őreinket. Langallóval ajándékozták meg őket.

Pedig annyira nem elégedettek a szomszéd udvarok. Reggel körbejártam őket egy bentfelejtett Renault Clio miatt, de mérgesen küldtek el, mondván, hogy nekik nem tellik  rönóklióra, nem is fog, mert nem árultak semmit.

A napot Tapolcán kezdtem, mert elfogyott a fürjek eledele. Mire befutottam, már állt a bál, alig fért be a fogorvosi busz a kovácsműhely mögé az említett autó miatt. És még a társasjátékosokat is fel kellett riasztani a reggeli kakaójuk mellől, hogy áramot kapjon a fogászatai fúró.

 A nagyon hosszú éjszaka után gyorsan felpörgött a reggel. Szakaszosan telt meg az udvar emberekkel. Hibáztam az este, és mire kijavítottuk, hárman is megizzadtunk, de csaknem teljesen állt az elfelejtett stand, mire befutottak a csipkeverők.

Kényszeresen többször is megnéztem az e-mailemet, mire rájöttem, hogy azért nincs kapás, mert szombat van. Pedig feltűnhetett volna, mert sz betűt kellett reggel a kajajegyre írni.

Az ebéd… mesteri csilis babot kaptunk Nagyvázsony csapatától. Többeket távol tartott a csípősség és a fűszerezés, de aki bevállalta, nem bánta meg.

Azért kicsit elhagyatottnak éreztem magam egy ilyen fellépőkkel tarkított napon, annyi segítséget kellett kérnem az udvarlakóktól, hogy Balázst valaki komolyan a kollégámnak nézte.

A mai fellépések jól sikerültek. A legnagyobb embertömeg a waldorfosok produkcióját kísérte: gyerekek játszottak és jöttek a szülők és rokonok meghallgatni őket. Csillogott a csellón a délutáni napfény. Épp hatszor gerjedt be közben az elektronika – elnézést érte mindenkitől.

Megfordult a fejemben, hogy a tömeg miatt a hidas mögött küldöm át a színpadhoz az úrkúti kórust, de az útvonalon található hányásnyomok magas száma miatt eltekintettem ettől. Pedig szeretem ezt a titkos útvonalat, csak a gyerekek meg én tudom, hogy a hidasba be is lehet bújni.

A pálinkajárat egyre nagyobb népszerűségnek örvend: volt olyan menet, amiben 34-en is voltak. Még mindig nem jutottam el, de az udvarból már többen is – igaz, volt, akit csak pénztárca nélkül engedett el az asszony.

Sokféle ember megfordult ma az udvarban. Akadt, aki csak a bolti lekvárt szereti és olyan is, aki Kinga összes népdalát vele énekelte. Felsőbb hatóság emberei is megvizitáltak bennünket, és az Ipoly-menti leader csoport is elküldte követét. A Többi Fontos Ember inkognitóban utazott. (Az egy olyan négykerekű jármű, amiben észrevétlenül lehet átsuhanni az udvaron.)

A társasjátékosok továbbra is őrzik a titkot, de mi távolról szemmel tartjuk őket. Csak folyton eltakarják őket a sorbanálló emberek…

Összefutnak nálunk a hírek: egy térdig érő kisfiú szaladt be az iroda-galériába és bekiáltott: „Apa vesz nekem jégkrémet!” és már szalad is az apa után… Milyen jó lehet olyan nagynak és mindenhatónak lenni, mint egy APA. Habár mikor idén először hoztam át a fiamat a völgybe, és a világítómellényes völgymunkás a gástyánál leengedte a szalagot, hogy kihajtsunk, akkor az én fiam is meg volt róla győződve, hogy a völgymunkások a szolgáim. Gyengeségről tanúskodik, hogy nem ábrándítottam ki.

Konkurensünk a Balaton, még kollégákat is elcsábít tőlünk. nem baj, már óvódás korban megtanultuk, hogy ami nem megy, azt nem kéne erőltetni.

A mai nap leglehetetlenebb kívánsága: medencét kellene felállítani az udvarban. Nézzetek szét, nincs-e a térségben egy medencés cég, aki jövőre nálunk reklámozná magát, légy szíves. Nem szeretem teljesítetlenül hagyni a vágyakat.

Egy nap van csak hátra. Már mindenki a pakolást tervezgeti. Hány fuvarral. A nap melyik szakában. Kötelező-e estig maradni. Lesz-e még vásárló.

Ha vége lesz, kialszom magam. Ha vége lesz, hiányozni fogtok. Ha vége lesz, fodrászhoz megyek. Ha vége lesz, más munka után nézek. Ha vége lesz – hát vége lesz.

Tibcsi üzeni a blogolvasóknak, hogy ne csak olvassanak, hanem jöjjenek is el megnézni az udvart. Van még rá épp egy napjuk.

Végül pedig az elmaradhatatlan őrző-védő film a Hoffner Brotherstől: http://www.youtube.com/watch?v=3O0hiyzsnO8&feature=channel&list=UL

A második félidő közepe

Szélcsend és esőveszély

Tegnap estére kifogyott a tollamból a tinta, de a képek magukért beszéltek.  Mára újratöltöttem a patronokat.

Nagyon forrón indult a délelőtt – így ellenőrzésen, miniszteren és kormányablakon túl izgalommentesnek ígérkezett a nap. A kecskék nem tudnak izzadni, de a kecskesajtok igen - a 30 fok fölötti délelőtti hőmérséklet ellehetetlenítette a sajtárulást az udvarban.

Azért sok más portéka kapható maradt. Olyan sok mindent lehet venni ebben  a völgyvásárban, de alvásidőt nem árulnak sehol. Pedig igény, az lenne rá… 

Keresem a társasjátékok hihetetlen népszerűségének a titkát. Azt már látom, hogy sok kis közösséget megmozgat, a napnak volt olyan órája, amikor egyedül a társasjátékvölgyben 50-en hajoltak az asztalkára vagy a pokrócra rakott játékok fölé.

Nagyon érdekes az udvarunkban az, hogy működik. Hogy a dolgok elkészülnek, megkészülnek, a mesteremberek dolgoznak, a vendégek pulzálva áramlanak. Mindig rácsodálkozom, hogy a mesterek egyszer csak nekifognak (kovácsolni, faragni, nemezelni), úgy, a maguk elgondolása szerint, amikor kedvük tartja.  Mindennek örülök, amit nem nekem kell noszogatni vagy felügyelni. Hogy egy stand egyszer csak olyan díszes tulipános kormányablakká válik, amire a völgyszervezők is rácsodálkoznak. Hogy ebéd készül minden további nélkül. Hogy óramű pontossággal érkeznek az éjjeli őrök.

Már a marketing is magától megy: többen is belinkelték a blogunkat, idekattintanak már a képírók honlapjáról http://www.bodabalazs.hu/hu/index.html , és a társas játékosok oldaláról is.(http://tarsasjatekos.hu/2012/08/03/kapolcs-2012-nyolcadik-nap/)

Azért érnek meglepetések: felfedeztük a repohár intézményét, a betétdíjas, tartós és visszaváltható műanyagpoharat. Tetszik.

Ma 10 perc alatt pakolt össze az udvar a közelgő vihar hírére, a vihar azonban műszaki hiba miatt elmaradt. Nem baj, lett helyette mégiscsakmindennekellenéremegtartott esti koncert. A napnyugati palyaudvart sem zavartuk be a hangjainkkal, pedig aggódtunk kicsit. Az eső hírére összepakolva Ábel fiam a tegnapi koncert miatt is fáradtan hozzám sündörgött: „Anyu, ha jön a vihar, miért nem megyünk egyszerűen haza?” „Mert én vagyok itt a helyszíngazda, és hát … a kapitány sem hagyja ott a süllyedő hajót.” Vágtam ki magam. Mire ő határozottan: „De otthagyja…”  és lekonyult a szája két sarka. Ezt nyilván az apjától tanulta –  két hete még együtt szelték a habokat egy vitorláson. Így nevelünk mi gyereket, én jövök az elveimmel, ő meg a valósággal.

A tegnapi ebéd roppant kiadósra sikerült és rekordot döntött azzal is, hogy ablaknyitásra úgy megettük, hogy még el is mosogattunk utána. Többen találgatták, hogy a pálinka benne lesz vagy mellette - az első tábornak lett igaza.

A mai ebédhez még desszert is járt – mostanában meglepetéseket rejt a menü. A lencselevest talán egy varázspálcával kellett volna megsuhintani, hogy valóban meghozza a szerencsét és gazdagságot. Én hadonásztam a bogrács fölött (a fazekas angolul potter), de valaki ráült a varázspálcámra az előző vihar alkalmával, és elgörbült a vége.

Megjegyzem a másodfajú hibát (összepakoltunk, pedig nem csapott le az égiháború) bocsánatosabb elkövetni az elsőfajúnál (nem pakolunk össze és mégis jön a vihar.) De így sincs mentség a botrányosan gyér forgalomra.

Nézzünk bizakodva a jövő felé: holnap megjön a fogorvosi busz. Gondolom a fogorvostól még a tulipános ablak mögé rejtőző hivataloknál is jobban tart mindenki…

A ma esti fellépőkről megállapítottuk, hogy kísértetiesen hasonlítanak a tegnapiakra. Tavaly két társaság ugyanazt a darabot hozta, idén ugyanaz a társaság jött két név alatt – vagy mi nem figyeltünk eléggé?  Mindenesetre Ábel fiam ma nem lopta el az adományok reményében a színpad elé rituálisan ledobott kalapot.

Felvette viszont a motoros sisakot: a Völgymotor két körre is elvitte.

És végül a mai egyperces:  http://www.youtube.com/watch?v=iCzqVoAxiUc&feature=channel&list=UL

Második félidő közepe

Képes összefoglaló

http://www.youtube.com/watch?v=2wsiYPRWPdo&feature=relmfu

Második félidő első harmad

Hidegrekordot döntögetet az idő éjszaka: 12 fokra süllyedt a hőmérséklet. Langyoskásan indult a nap, de gyorsan rápörögtünk a miniszter fogadására. Mindenkit beizzítottunk gyorsan az első hírre: a kovács tüzét, a fafaragó vésőjét, meg a nemezzel szöszölő kezeket. Eléggé elfáradtak, mire  - jócskán délután – befutott a miniszter. Sajnos nem ért végig az udvaron, de nem baj, így is örültünk neki.

A dörgicsei ratatuj finomra sikerült és bőségesen megtöltötte a hasunkat. Külön élveztük a levendulás süti és szörp formájában érkező extra kényeztetést. Ideje levetkőznünk az ehetőséggel kapcsolatos aggályainkat: a levendula ugyanis  ehető.

Egyszer láttam egy pelenkás  kisfiút levendulabokrot szagolgatva.  A kétévesekre jellemző bölcsességgel állapította meg, hogy „ahá, ez mosóporból van csinálva!”.

Ma befogadtuk Kapolcs testvértelepüléséről, Mákófalváról Erzsikét, aki gyönyörű gyöngyhímzett tárgyakat árul. Nem tudom meggyőzni róla, hogy ezek a tárgyak sokkal többet érnek, mint amennyiért adja őket…

Monoszló csapata ma egy sakk készlettel lepte meg az udvart. Nagyvázsony is felvonult teljes harci díszben, Kinizsi is büszke lett volna rájuk. Mindenki figyelmébe: a Napok alatt látogatható Nagyvázsonyban a Szent István templom, amit Kinizsi épített. Ez azért nagy újság, mert a környék legérdekesebb temploma, és az év többi részében totál zárva van. (Én még nem jutottam be, pedig nagy játékos vagyok.)

Taliándörögd-Káptalantóti 5:0. És az ötből kettőt Peti rúgott be – szemtanuk szerint mesteri ügyességgel.

Ma meglátogatott bennünket a megyei tisztifőorvos asszony is, igazán tetszett neki az udvar. Holnap teljes szakmaiságában is megmutatkozik a kormányhivatal; sőt,  Pop Lajos segítségével ablakot nyitnak a világra. Ebben az időszakban nagyarányú sajtófigyelemre számíthatunk (hozzatok fésűt a farzsebetekbe.) Bővebben erről: 

http://www.kormanyhivatal.hu/hu/veszprem/hirek/megnyitotta-kapuit-a-22-muveszetek-volgye

Úgy látszik, ha nem írok figyelmeztető körlevelet, amikor készen van, nem olvassák a blogot… pedig nem hittem volna, hogy éjjel 11 tájban az emberek még megnézik az e-mailjüket.

Halimba népszerűsége az egeket veri, az elhasznált kóstolópoharak számát visszaosztva óránként 30 emberrel beszélgetnek a standon.

Elkészült a térségi kirakó. A fotók nagyon szépek, de nehéz őket kirakni. Igazán megérdemli a matricát, akinek sikerül.

Lassan kitapossák a látogatók az udvar füvét. Már csak a standok alatt fedezhető fel a zöld szín a talajon.

Sikerült tökéletes eljegyzési ajándékot vásárolnom az öcsémnek az udvarban – Kriszta személyre szabta a csészéimet. Néhány fürjön is túladtam (ma még csak szóban), úgy érzem, jó helyre kerülnek.

A nap idézete arról a vándorról szól, aki egész életében keres egy boldog embert, akinek az ingét magára veheti. Egyszer aztán rátalál a boldog emberre, és meglepetésére nincs rajta ing. Kérdés: hol olvasható ez a történet az udvarunkban?

Az estét a KÖSZI sátrának az átköltöztetésével zártuk. Elég kalandosra sikerült. Végül a transzplantáció mellett döntöttünk, mert a folding felirat gombot nem találtuk meg a sötétben.

Végezetül a sorozat következő epizódja a Hoffner brotherstől: http://www.youtube.com/watch?v=uYgt7B2JM_s&feature=BFa&list=ULhDd4Y_oKM1s