Kezdőrúgás

Nagyon meleg nap volt ma a völgyben. Csorgott a hátunkon a verejték, és egyikőnk se cserélt volna szívesen a tűz mellett dolgozó kováccsal. Hogy az idén a melegre panaszkodnak a résztvevők, ami azért különösen vicces, mert tavaly mindenki a hideget átkozta. Részemről a meleg mellett teszem le a voksot.

Megérkeztek az emberek is. Talán inkább nézelődők, mint vásárlók - az eladási ráták aktuális közvélemény kutatásunk szerint nem döntögetik az eget. Az éjjeliőrök is érezték a megérkezést: volt az éjszaka vihogva az úton fetrengő részeg, egy hányó részeg (nyugi, eltakarították a jó öreg leföldelős módszerrel), és 3 db (!) párkapcsolati problémák miatt zokogó fiatal  leány.

A nap íze a tarhonyás paprikás krumpli, az este illata újfent a macskagyökér. A meleget a rozéfröccs tartja kordában, sajnos ma csak délutántól.

A hungarocellfejű nomád pásztor az éjjel a Tas nevet kapta, amelyet nappalra is megtartott.

A társasjátékok kicsorogtak a fatároló színből és lépésenként meghódították az udvart. Játszottak gyerekek és fiatalok, vendégek és házigazdák egyaránt.

A Waldorf érzés uralta a napot: volt manóles és bábjáték – bár a bábozók szerettek volna a felső iskolánál maradni, de nem hagytuk. (Magentaszínű gomb megnyomásával a tegnapiak szerint most is elintéződött a dolog.) Volt barátságkarkötő készítés és gyöngyfűzés, sőt még egy spontán gubera muzsika is alakult az almafa alatt. Mindennel zenéltek, üres üveggel, fadarabbal, síppal, dobbal, életre kelt tőle az udvar.

Az Ajkatévé elérte a Kristályfürdő standját, szépen rajzolgattak, töltögették a kvízjátékot a stand körül  a kisgyerekek.

Délután új ízek, új illatok, tepsifüles wokban, embertömeg és verejtékcseppek. Holnap megint polgármester főztjét esszük (Csabiragu lesz), ez már itt csak így dukál.

A nap sikere a helyben festés: ki tudja, miért szeretik az emberek azt, ha a szemük láttára készül el valami… talán mert belelátnak a folyamatba és habár nem ők csinálják, a magukénak érzik.

A ránk vigyázó Hoffner Brothers meglepetéssel készült: újabb filmeket kaptunk az éjjeliőrök csodálatos életéről.

http://www.youtube.com/watch?v=jVnqnoU9j7U&feature=channel&list=UL

valamint:

http://www.youtube.com/watch?v=sK9OvmDeJg4&feature=channel&list=UL

Bemelegítés

Szépen lassan indult az első nap: kettő híján mindenki befutott, az ő standjaikat szórólapokkal és csipkékkel próbáltuk elmaszkírozni, de nem nagyon sikerült. Holnap jobbak leszünk…

Néhány stand gyorsan elkészült, mások a menyasszonynál is lassabban. A hosszúsági rekord a képíróké, akik 16.30-ra lettek készen, pedig tegnapelőtt kezdték. Viszont cserébe vitathatatlanul nekem van a legszebb irodám az egész Völgyben.

Megérkezett a Társasjátékvölgy is. Enyhén keveslették a helyet, de hamarosan meghosszabbítjuk nekik a Völgy-köz-pontot, hogy ki tudják nyújtani a lábaikat. Azt már tudják, hogy ebédet lehet kapni, de még nem értik, hogy ez az udvar tulajdonképpen egy közösség. …  Sebaj, tavaly a Vöröskeresztesekkel díszített guruló emlékműveseket is megszelídítettük.

Bátor tett volt a paloznaki pecsenye elkészítése, gyakorlatilag a kipakolók életét mentette meg. Meleg volt, illatos, fűszeres és finom – köszönjük Kati.

Sok mindent tanultam ma. A legfontosabb talán, hogy „a hűvös elegancia nem sajátja a kirakodóvásárnak” (BB).  Vagyis sok-sok dolgot kell a standra tenni ahhoz, hogy mutasson. Végigsétáltam a Malomszigeten hosszában, és tényleg: csorogtak, folytak, ömlöttek le a kerámiák a standok oldalán, mellmagasságból indulva. Ez kell a népnek, meg a cirkusz.

Lesz nekünk holnap cirkuszunk is: Waldorf napra készülünk. Nemcsak a kézműveskedés robban be, lesz manóles és bábjáték is. És ebédre Rudi bácsi kedvence, azaz Fehérlófia bográcsban. Akkor márcsak a nép hiányzik, de megvárjuk türelmesen. Meghozza a hétvége.

Kémeink jelentése szerint a Pestről induló buszok zsúfolásig vannak hátizsákos, furcsán öltözött és rastahajú emberekkel.

Jönnek.

Volt ma némi parkolási krízisünk, de megnyomtam a H. T. feliratú, magenta színű problémamegoldó gombot a Völgy telefonján, és egycsapásra megoldódott.

Pálinkajáratra egyelőre nem volt kereslet, pedig szívesen kipróbálnám. A kóstolás sajnos almás, a pálinkás autózást bünteti a völgytörvény, de kíváncsi lennék az edényzetre, meg az épületre, meg arra, hogy hogy jut valakinek eszébe pálinkát főzni ebben a völgyben.

Egy-két polgármester is befutott – pedig nem ér így, rögtön az első napon, amikor annyi idő sem volt, hogy az éltetős standot rendesen kirakjuk szórólapokkal… Holnap ez is jobb lesz.

A Nagyon Fontos Emberekre vadászó tévések is idetaláltak és le is csaptak Halimba standjára.

Várom a holnapot: az udvar egyik végében a nagyok, a másik végében a kicsik játszhatnak. A pályázathoz tartozó papírozással is végeztünk – ide nekem az MVH-t is, közvetlenül az oroszlán mellé.

Macskagyökér szag van. Elnyomja a gyermekláncfű, a fehérmályva és a levendulavirág illatát.

Szeretem a völgyet, mert másféle emberekkel találkozhatok, mint egyébként. Mindig elcsodálkozom, hogy a körülményes és piszmogónak tűnő művészfélék hogyan boldogulnak el a hétköznapokban – meggyőződésem, hogy kizárólag városban életképesek-, de kimondottan felüdít, hogy másmilyen élet is van, mint az én cipőm talpát a földön tartó, problémamegoldó mindennapjaim.

Kár, hogy az elmúlt hét gps-es bejárásai tönkrevágták a lábamat, jó lenne még sétálni egyet a kapolcsi éjszakában. Legalább idehallatszik valami zene a Palya udvarból. És legalább nézhetem Marokkót Csopakon, meg a Szétfolyó időt. És egy lófarkas nomád hungarocellpásztort.

A mai nap képregényben:

Kapolcson innen

Hát nem ússzuk meg az idén sem…. csöpörgő eső, kibukkanó napsugarak, völgymunkások sorakoznak, Katlantóni épít, irodát átköltöztet…Művészetek Völgye.

Színpadot építenek, standokat állítanak, éjjelre megőriznek. Vidámság, nyüzsgés, vázsonyi kifli, káosz, csörög a telefon és csörög a telefon. (Akarom én ezt megint?)

Standokat kioszt, lomot a padlásra hordat, programot módosít, jelentkezőt befogad, egyesületet épít. Pályázatot átnéz, megrendelőket megír, papírt papíroz. Kollégákat beoszt, programot megint módosít, újabb jelentkezőt befogad, kávét főz. Papírt laminál, kávét megissza, völgy ez.

Blogot frissít, facebookot elfelejti, képírók megérkeznek. Szórólapot átnéz, hibát megtalál, átdolgoztatja. Itinert készít, létrát megtart, túraútvonalakat belinkelteti. Grafikust noszogat, nyomdát nyugtat, csak összejön ez már. Képírók glettelnek, újabb kávé, dörög az ég.

Családtól elbúcsúzni, barátokkal beszélgetni, kürtőskalácssütést lemondani, bárcsak ráérnék. Csicsói hősöket méltatni (miért épp rám gondoltak, bebíró vagyok – finoman visszautasít, programmal ütközik, amúgy is.) Grafikus szöveget hiányol, sebtében megírni, multifunkcionális irodagép vagyok.

Mardos az éhség, haza kéne menni, de nem jönnek az éjjeli őrök, völgymunkásképzés van. Kéne valami a blogra, de még minden csak félkész… amilyen a nap. Tavalyi képek pendrájvon, mi lenne ha ezt a mait megúsznám egy képregénnyel - mindegy, adom inkább, ami van: a szervezést. 

Pedig erre biztosan nem kíváncsi senki  - ez csak az enyém.