július 23. szombat
Igazi Nap
Kitört a völgy. Igaz, hogy csak délután, amikor elállt az eső és kimerészkedtünk a terasz védettségéből, de kitört! Tulajdonképpen mindenki örült a lassú és kedves reggelinek, egy csalóka pihenőnek a robbanás előtt.
Sétálni indultam, mielőtt felébredt volna a Völgy. Langyos zene hallatszott a Palya udvarból és térdig ülepű nadrágos lányok vonaglottak az udvar közepén egy csoportban. És ekkor csoda történt: A lányok közül előtűnt Palya Bea és intett nekem. Két kézzel és mosolyogva azt mondta: gyere be. Visszaintettem neki, és csendben arra gondoltam, hogy ha bemennék, nekem is feltétlenül vonaglanom kellene és akkor… szóval inkább nem. De azért jól esett.
Ahogy kisütött a nap, úgy telt meg az udvar látogatókkal, hirtelen kellett kipakolni a standokra, mielőtt elözönlöttek volna bennünket a vendégek. El is felejtettünk kiállni az autókkal a szárítóhoz, meg is töltötték a nekünk kijelölt parkolót az idegen autók. Úgyhogy ezt megtanultuk…
A nap öröme, hogy Balatonakali borosgazdái kiváló szórólapot és mappát nyomtattak a túraútvonalas fotók és gps adatok felhasználásával. Még soha senki nem használta fel igazi nyomtatásban a fotóimat azelőtt. Mert az ember csak megy és megy a gps-szel meg méretes objektívekkel az erdőben, és nyomkodja a gombokat, de – őszintén - nehéz elhinni, hogy ez tényleg jó és hasznos, és majd térkép lesz belőle, meg túraútvonal-rendszer, meg okostelefonokkal kóborló turisták hada.
A nap szomorúsága, hogy meglátogatott bennünket az APEH utódszervezete. És persze, aki nagyon keres, az hamar talál. Gyenge pontot. Belerúgott. Elkapta. Megcsavarta. Megkínozta. Fellázadt az udvar.
A nap íze: fehérboros tárcsás hús a la Szentantalfa.
És persze újra a túraútvonalas előadás. Teljesen másmilyen, mint tegnap, más a megközelítés, mások a távlatok. Mennyi lehetőség van ebben a projektben. Csak győzzük kihasználni. Vagy inkább legyen egy szabadon továbbfejleszthető, használható „creative common”. Legalább ne akadályozzuk azt, aki jó célra használja.
Leszállt az este. Ma sok részeg lesz, mondja az előre jelző éjjeli őrző. Szombat van.
2011. július 23., szombat
2011. július 22., péntek
Félig nap a Völgyben
Július 22. péntek
A Völgy első napja. De csak a látogatók hívják így, a helyiek úgy mondják, „kezdődnek a Napok”. Világos, aki mindig itt él, annak az idő a különbség, aki máshonnan jön, annak a hely.
Lassan, álmosan készülődik az udvar. Elsőként az ukki (nem viccelek, ez egy település neve) Ferrir Farm csapata fut be. Belakják a standot. Aztán a szentantalfai borosok.
Idővel a paloznaki képírók. A monoszlói kerámikus. A halimbai gyógynövény tankert csapata. A szentjakabfai fafaragó. Balatonakali képviselői. A Kristályfürdő marketingesei. Marika néni, a kovácslakás őrzője.
Többen is hiányolják a kovácsot. És megáll a lila autó, végre.
Megérkezik a Helyi Termék Magazin, és meghozzák a guruló emlékművet. Kinevetnek, mert gurulósnak mondom. Befutnak a balatoncsicsói keramikusok is. A Völgy-Köz-Pont fatárolója olyan bársonyosan alakul át előkelő Csigaház Galériává, hogy észre sem vesszük.
Rakodnak. Pakolnak. Elmennek, visszajönnek. Felteszik, megigazítják. Leveszik, megtörölgetik, felteszik újra. Hátralépnek, megnézik. Átrendezik. Átfestik.
És közben lassan szállingóznak a látogatók is. Ha kisüt a nap, csoportosan jönnek, ha beborul az ég, kiürül az udvar.
És persze most is van, aki késik. Megyer csak holnap érkezik, Nemeshany ki tudja, mikor. A Waldorf iskola szombaton.
Megvolt az első előadásunk a túraútvonalas projektről. Nem volt túl nagy az érdeklődés, de valami egészen újat beültetni az emberek gondolkodásába, az sose könnyű. Gábor azt a tanácsot kapta a hallgatóság festőművész tagjaitól, hogy használja kevesebbet a gps szót, és hangsúlyozza jobban a térség értékeit. Az adást vettük, az ötletet megvettük. Bár szerintem olyan szép, magyar szó a dzsípíesz…
Félig nap van: félig már völgy, félig még csak az előkészületek. Félig napos, félig borult.
Épp félig vagyunk készen….
Kapolcs, 2011-07-22
A Völgy első napja. De csak a látogatók hívják így, a helyiek úgy mondják, „kezdődnek a Napok”. Világos, aki mindig itt él, annak az idő a különbség, aki máshonnan jön, annak a hely.
Lassan, álmosan készülődik az udvar. Elsőként az ukki (nem viccelek, ez egy település neve) Ferrir Farm csapata fut be. Belakják a standot. Aztán a szentantalfai borosok.
Idővel a paloznaki képírók. A monoszlói kerámikus. A halimbai gyógynövény tankert csapata. A szentjakabfai fafaragó. Balatonakali képviselői. A Kristályfürdő marketingesei. Marika néni, a kovácslakás őrzője.
Többen is hiányolják a kovácsot. És megáll a lila autó, végre.
Megérkezik a Helyi Termék Magazin, és meghozzák a guruló emlékművet. Kinevetnek, mert gurulósnak mondom. Befutnak a balatoncsicsói keramikusok is. A Völgy-Köz-Pont fatárolója olyan bársonyosan alakul át előkelő Csigaház Galériává, hogy észre sem vesszük.
Rakodnak. Pakolnak. Elmennek, visszajönnek. Felteszik, megigazítják. Leveszik, megtörölgetik, felteszik újra. Hátralépnek, megnézik. Átrendezik. Átfestik.
És közben lassan szállingóznak a látogatók is. Ha kisüt a nap, csoportosan jönnek, ha beborul az ég, kiürül az udvar.
És persze most is van, aki késik. Megyer csak holnap érkezik, Nemeshany ki tudja, mikor. A Waldorf iskola szombaton.
Megvolt az első előadásunk a túraútvonalas projektről. Nem volt túl nagy az érdeklődés, de valami egészen újat beültetni az emberek gondolkodásába, az sose könnyű. Gábor azt a tanácsot kapta a hallgatóság festőművész tagjaitól, hogy használja kevesebbet a gps szót, és hangsúlyozza jobban a térség értékeit. Az adást vettük, az ötletet megvettük. Bár szerintem olyan szép, magyar szó a dzsípíesz…
Félig nap van: félig már völgy, félig még csak az előkészületek. Félig napos, félig borult.
Épp félig vagyunk készen….
Kapolcs, 2011-07-22
2011. július 21., csütörtök
Hoffner Tibor és Márványné Elli a Balatoni Nyárban az m1-en
Ma reggel (július 21. csütörtök) Hoffner Tibor és Márványné Elli beszélt a Művészetek Völgyéről az m1 Balatoni Nyár c. adásában, élőben. Megnézhető itt: http://videotar.mtv.hu/Cimkek/m/u/muveszetek_volgye.aspx
Július 21, csütörtök: A rendezvény előtti utolsó utolsó nap
Zajlanak az előkészületek: állnak a standok, megjött a boros faház és a Képírók kimeszelték a Galériát. Szerdára összeállt az udvar programja, elment a nyomdába a szórólapunk. Kimentek a meghívók. Feltettük a facebookra. Jött is bejegyzés. (Ezt írták: Ki a szart érdekel ilyen hülyeség? Persze tévesen. Mindegy.)
Elindítottuk a blogot. Eseménymeghívókat küldtünk szét. Töltögetjük, javítgatjuk az internetes térképrendszerünket.
Ma nagy lelkesedéssel takarítják az asszonyok a kovácsműhelyt meg a kovácslakás-múzeumot. Megjavítják a villanyt, felkenik az agyagpadlót. Hol a söprű. Ereszd tele a vödröt. Csavard be a körtét. Muskátli kéne az ablakba.
…és csak esik és esik és esik az eső. Hideg is van.
Szomorúan áznak a standok, ázik a faház, ázik az udvari gyep. Áznak a kirakott rongyszőnyegek. Ázna a muskátli is, ha lenne. Megnéztem az időjárás jelentést: péntekre valamelyest kisüt a nap, de a hétvége megint csöpörgős lesz. Ázik a Völgy.
Az éjjel kimeszelték a terasz és az információs pult fehér falait, már csak a kemence maradt.
Ma a helyére került a Cserép-Tér-Kép utolsó darabja is. Ezt a tavalyi Éltető Völgyre készítette Lovas Edit, de a télen beszabadult egy marhacsorda az udvarba és néhány cserép áldozatul esett. Edit kicserélte, újragravírozta az eltört elemeket, most a térkép megint a régi fényében várja a Völgyet. Szépül az udvar.
…de nem fárad el az eső. Bepótolja az előző két hónapi elmaradását, amikor bármennyire vágytunk rá, nem jöttek a felhők, zörgősre száradt a gyep, és a táj jellemző színe a sárga lett.
Hívogatnak a standok gazdái. Ötleteik vannak. Egymás mellé kérik magukat. Mikor jöhetnek pakolni. Van-e már éjjeli őrzés. Befér-e péntekre még egy gyerekprogram. Hol szálljunk meg éjszakára. Kellene egy gyerekasztal gyerekszékekkel. A Királykő kocsma koordinátája kéne. Nem ebben a formátumban.
Szerveznek.
Terveznek.
Kérdeznek.
Örülünk.
Elintézzük. Válaszolunk. Megszerezzük. Megkérdezzük.
Összeállnak a mozaik darabjai.
2011. július 20., szerda
Éltető Völgy a Művészetek Völgyében
Már csak egy nap van hátra, és indul az Éltető Völgy!
Egyesületünk, az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület idén is megrendezi a Művészetek Völgyén belül az Éltető Völgyet, alkalmat adva a Művészetek Völgyét körülölelő 60 településnek arra, hogy bemutatkozhasson a rendezvényen. Úgy éreztük, hatalmas lehetőség rejlik a fesztiválban a térség számára, és leader csoportként mindent meg kell tennünk, hogy a tágabb térségnek is hasznára váljon a rendezvény. Köszönjük a Kapolcsi Kulturális Egyletnek, hogy a Csigaház udvarát ötleteink megvalósítására rendelkezésünkre bocsátották.
A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is belevágtunk…
És mivel a hivatalos programfüzet lapzártáig nem készült el udvarunk programja, egy „betétlapon” foglaltuk össze, hogy miért érdemes ellátogatni az Éltető Völgybe:
Ezen a blogon a továbbiakban igyekszünk rendszeresen beszámolni az eseményekről, hogy a távolmaradók is követhessék, mennyi jó dolog történik a rendezvényen.
A visszaszámlálás lassan a végéhez ér – pénteken megállíthatatlanul indul az Éltető Völgy….
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)