2011. július 31.
Hát ennek a napnak is vége lett. Pedig kétszer indultam neki, mert Mencshelyről vissza kellett fordulnom a prézliért, amit a gombóchoz előkészítettem. A többiek számára sem indulhatott könnyen, szépen lassan érkezgettek.
Bevallom, hogy a délelőttből nem sok mindenre emlékszem. De ha becsukom a szemem, gombócokat látok, lilás nedves töltelékkel. Pedig jöttek pályázatos ügyben, egyesületi tagnak belépők, bábszínházat játszani és Galkó Balázs nyomtatni valamit, de már nem sikerült életet lehelni a nyomtatóba. Elfáradt a 10 nap alatt.
A nap újdonsága a bábjáték volt, amivel a Waldorfosok sok gyereket és családot becsalogattak az udvarba.
Megvan a tegnapi rejtvény megfejtése: a képen Pierrot látható. Leellenőriztük a Google-ban. Boda Balázs és Sej Gábor Leo a helyes megfejtők. Mivel Leó ma már csak virtuálisan volt köztünk, kérjük szépen a postacímét, hogy a sportszelet rá eső részét kipostázhassuk. (Tényleg.)
Nem biztos, hogy nekem való ez a blogolás. Inkább visszaváltozom békés családanyává. Egy pár napig csukott ajtók mögött maradok. Megváltoztatom a telefonom csengőhangját. És ha becsöngetnek hozzánk, mogorván nézek majd ki.
Egyébként Taliándörögd – Illyefalva: 3:3. A meccset Dörögdön játszották és majdnem 2:3 lett, de az erdélyi csapat ki tudja, milyen megfontolásból hagyta Dörögdöt kiegyenlíteni. Nem tudom, ki emlékszik rá, de az illyefalvai focicsapat az elmúlt napokban áthömpölygött az udvarunkon.
Este szépen összepakoltak az árusok, standosok. Egyesével búcsúztunk, nem esett jól, hogy vége. De a fáradtság erősebb.
Teljesen mégsincs vége: körbefordulok a forgószékkel és látok egy vastáblát mágneses bélyegekkel. Egy keskeny, magas dobozt kötött babákkal és sálakkal. Egy sárga esernyőt. Egy piros-fehér mintás abroszt. Egy barna kockás baseball sapkát. Egy kerek ülőkés fonott széket. Egy lila (vagy inkább rózsaszín) mintás pulóvert. Egy dobozt akali borokkal. A celluxos dinnyét. Egy zsákot gyógyteás palackokkal. Akinek valami ismerős, sikítson. A hűtő idegen tartalmát nem sorolom fel – azt hasznosítjuk.
Várjuk az éjjeliőröket. Tomi rendben befutott, de Ádámot Tibor Dörögdön felejtette. A Völgymotor is fárad már.
Búcsúzom mára. Holnap tizenegyig ne hívjatok.
Felteszem Tibor levelét, mert ide szánta és rólatok is szól:
VálaszTörlésSzia Zsuzsi!
Köszönöm szépen mindazt a munkát és kedvességet, amivel „éltettél” bennünket az elmúlt tizenegynéhány napban (is) J.
Legényesen bevallom, hogy a bloghoz akartam megjegyzésként feltenni, de nem bírtam vele, ezért itt küldöm az utolsó blogra a megjegyzésemet:
„Igen, bizony a völgymotor is fárad, ma nehezen indult és köhögött is kicsit:-) Erőt öntött viszont bele mindaz, amit üzemanyag gyanánt az elmúlt 10 (mára már 11) nap alatt kapott TŐLETEK!! Az Éltető Völgy népes csapata együttműködésből, emberségből, kitartásból, értékteremtésből, meg sok minden másból is jelesre vizsgázott. Valamikor réges-régen, a leánykori nevén Kapolcsi Napok néven emlegetett rendezvény kitalálói, megálmodói titkon valami ilyesmit (is)szerettek volna elérni.. Szerették volna, ha az itt élő emberek tevékenyen részt vesznek a saját sorsuk alakításában, szerették volna,ha mernek vállalkozni, szerették volna, ha együttműködések alakulnak ki, szerették volna, hogy a térség haszonélvezője legyen annak a kulturális csodának, amit ma Művészetek Völgyének hívnak. Márta István megálmodta és állhatatosan véghez is vitte amit kigondolt, az Éltető Völgy sikere pedig bebizonyította, hogy helyes az irány, az "üzemanyag" lassú csorgása ellenére is egyre jobban jár a motor:-). Mára Pista beteljesült az álmod, nem kell félni az ébredéstől, mert vannak továbbálmodók és valóra váltók, megvalósítók. Ők az ÉLTETŐK.. Az éltetők kedves "völgymotorja" pedig immár két éve Fazekas Zsuzsi. Az elmúlt napokban láttam, hogy az éltető völgymotor is elfáradt.. Segítsük közösen "feltankolni", mert tudom, hogy szüksége van rá :-)”
Jó pihenést!!!!!!!!!!!!!!!
Tibi