A Völgy első napja. De csak a látogatók hívják így, a helyiek úgy mondják, „kezdődnek a Napok”. Világos, aki mindig itt él, annak az idő a különbség, aki máshonnan jön, annak a hely.
Lassan, álmosan készülődik az udvar. Elsőként az ukki (nem viccelek, ez egy település neve) Ferrir Farm csapata fut be. Belakják a standot. Aztán a szentantalfai borosok.
Idővel a paloznaki képírók. A monoszlói kerámikus. A halimbai gyógynövény tankert csapata. A szentjakabfai fafaragó. Balatonakali képviselői. A Kristályfürdő marketingesei. Marika néni, a kovácslakás őrzője.
Többen is hiányolják a kovácsot. És megáll a lila autó, végre.
Megérkezik a Helyi Termék Magazin, és meghozzák a guruló emlékművet. Kinevetnek, mert gurulósnak mondom. Befutnak a balatoncsicsói keramikusok is. A Völgy-Köz-Pont fatárolója olyan bársonyosan alakul át előkelő Csigaház Galériává, hogy észre sem vesszük.
Rakodnak. Pakolnak. Elmennek, visszajönnek. Felteszik, megigazítják. Leveszik, megtörölgetik, felteszik újra. Hátralépnek, megnézik. Átrendezik. Átfestik.
És közben lassan szállingóznak a látogatók is. Ha kisüt a nap, csoportosan jönnek, ha beborul az ég, kiürül az udvar.
És persze most is van, aki késik. Megyer csak holnap érkezik, Nemeshany ki tudja, mikor. A Waldorf iskola szombaton.
Megvolt az első előadásunk a túraútvonalas projektről. Nem volt túl nagy az érdeklődés, de valami egészen újat beültetni az emberek gondolkodásába, az sose könnyű. Gábor azt a tanácsot kapta a hallgatóság festőművész tagjaitól, hogy használja kevesebbet a gps szót, és hangsúlyozza jobban a térség értékeit. Az adást vettük, az ötletet megvettük. Bár szerintem olyan szép, magyar szó a dzsípíesz…
Félig nap van: félig már völgy, félig még csak az előkészületek. Félig napos, félig borult.
Épp félig vagyunk készen….
Kapolcs, 2011-07-22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése