Igazi Nap
Kitört a völgy. Igaz, hogy csak délután, amikor elállt az eső és kimerészkedtünk a terasz védettségéből, de kitört! Tulajdonképpen mindenki örült a lassú és kedves reggelinek, egy csalóka pihenőnek a robbanás előtt.
Sétálni indultam, mielőtt felébredt volna a Völgy. Langyos zene hallatszott a Palya udvarból és térdig ülepű nadrágos lányok vonaglottak az udvar közepén egy csoportban. És ekkor csoda történt: A lányok közül előtűnt Palya Bea és intett nekem. Két kézzel és mosolyogva azt mondta: gyere be. Visszaintettem neki, és csendben arra gondoltam, hogy ha bemennék, nekem is feltétlenül vonaglanom kellene és akkor… szóval inkább nem. De azért jól esett.
Ahogy kisütött a nap, úgy telt meg az udvar látogatókkal, hirtelen kellett kipakolni a standokra, mielőtt elözönlöttek volna bennünket a vendégek. El is felejtettünk kiállni az autókkal a szárítóhoz, meg is töltötték a nekünk kijelölt parkolót az idegen autók. Úgyhogy ezt megtanultuk…
A nap öröme, hogy Balatonakali borosgazdái kiváló szórólapot és mappát nyomtattak a túraútvonalas fotók és gps adatok felhasználásával. Még soha senki nem használta fel igazi nyomtatásban a fotóimat azelőtt. Mert az ember csak megy és megy a gps-szel meg méretes objektívekkel az erdőben, és nyomkodja a gombokat, de – őszintén - nehéz elhinni, hogy ez tényleg jó és hasznos, és majd térkép lesz belőle, meg túraútvonal-rendszer, meg okostelefonokkal kóborló turisták hada.
A nap szomorúsága, hogy meglátogatott bennünket az APEH utódszervezete. És persze, aki nagyon keres, az hamar talál. Gyenge pontot. Belerúgott. Elkapta. Megcsavarta. Megkínozta. Fellázadt az udvar.
A nap íze: fehérboros tárcsás hús a la Szentantalfa.
Leszállt az este. Ma sok részeg lesz, mondja az előre jelző éjjeli őrző. Szombat van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése