Hát nem ússzuk meg az idén sem…. csöpörgő eső, kibukkanó
napsugarak, völgymunkások sorakoznak, Katlantóni épít, irodát átköltöztet…Művészetek Völgye.
Színpadot építenek, standokat állítanak, éjjelre megőriznek.
Vidámság, nyüzsgés, vázsonyi kifli, káosz, csörög a telefon és csörög a
telefon. (Akarom én ezt megint?)
Standokat kioszt, lomot a padlásra hordat, programot
módosít, jelentkezőt befogad, egyesületet épít. Pályázatot átnéz, megrendelőket
megír, papírt papíroz. Kollégákat beoszt, programot megint módosít, újabb
jelentkezőt befogad, kávét főz. Papírt laminál, kávét megissza, völgy ez.
Blogot frissít, facebookot elfelejti, képírók megérkeznek.
Szórólapot átnéz, hibát megtalál, átdolgoztatja. Itinert készít, létrát
megtart, túraútvonalakat belinkelteti. Grafikust noszogat,
nyomdát nyugtat, csak összejön ez már. Képírók glettelnek, újabb kávé, dörög az
ég.
Családtól elbúcsúzni, barátokkal beszélgetni, kürtőskalácssütést
lemondani, bárcsak ráérnék. Csicsói hősöket méltatni (miért épp rám gondoltak,
bebíró vagyok – finoman visszautasít, programmal ütközik, amúgy is.) Grafikus
szöveget hiányol, sebtében megírni, multifunkcionális irodagép vagyok.
Mardos az éhség, haza kéne menni, de nem jönnek az éjjeli
őrök, völgymunkásképzés van. Kéne valami a blogra, de még minden csak félkész…
amilyen a nap. Tavalyi képek pendrájvon, mi lenne ha ezt a mait megúsznám egy
képregénnyel - mindegy, adom inkább, ami van: a szervezést.
Pedig erre biztosan
nem kíváncsi senki - ez csak az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése