Így készült

Persze nem rögtön készítettünk ilyen profi kisfilmeket. Először össze kellett szokniuk a csapatoknak, szokni kellett az új szerepeket, volt, aki életében először nyomta meg a REC gombot a kamerán és interjúkészítésben sem sokan voltunk jártasak. Hogy a szerepeket és beállításokat gyakoroljuk, két külön forgatócsoportban egy adott témát feldolgozva kellett rövid idő alatt filmet készíteni. Olyan jelenetet szerettünk volna, ami a vidékfejlesztők életére jellemző, és hamar feldolgozható a rendelkezésre álló eszközökkel. 

A témát egy korábbi Művészetek Völgyének az a jelenete adta, amikor bejelentkezés nélkül, magánemberként jelent meg a köztársasági elnök a családjával. Mindenki igyekezett a feladatát otthagyva illő módon fogadni, körbevezetni és köszönteni, és aztán.... aztán elment. 

Variációk egy témára

Íme az egyik "ujjgyakorlat", az egyik ad-hoc filmstáb  munkája:

És fegyver lett a filctollból
A másik csoport nem annyira a politikus fogadására helyezte a hangsúlyt, hanem arra, amit a fogadással el akarnak érni a vidékfejlesztők:

Mivel a kapolcsi közösségi videós tréningen elég nagy volt a videós szakemberek koncentrációja ahhoz, hogy elérjék a werkfilm készítéséhez szükséges kritikus tömeget, "Így készült" jellegű filmmel is tudunk szolgálni. Máté Lóránd jóvoltából ezzel:

...és Szili Zoli jóvoltából pedig egy másikkal. Ez sajátos nézőpontot választott, a résztvevő középiskolás diákok mondják el rajta, hogy milyennek látták a tréninget és hogy mit tabultak, hogy érezték magukat közben. A film a Sümegi Info TV-ben adásba is került. Az adásból nem vágtuk ki, a 19. perctől kezdődik. Érdemes megnézni, nagyon pörgős, sok szép képpel, profi őszi fényekkel, és a diákok őszinte véleményével:

http://vimeo.com/52402433

Az elkészült kisfilmek

Előző bejegyzésünk egy közösségi videós tréningről szólt, aminek részeként 1-2 perces rövidfilmek készültek a térség értékeiről. A filmeket a térségünket bemutató gazdag térképre tesszük fel, de ide is összegyűjtöttük őket egy csokorba.

Kameránk elé állt Buda Géza, akinek a konyhája Kapolcs-szerte híres a Napok alatt és azon túl is:

Filmet készítettünk Horváth Ferenc kapolcsi boltosról, aki beavatott a nagy tervbe, hogy hét éven át szabadidejében egy régi kapolcsi épületet újít fel, amiben ifjúsági szállót alakít ki, és már csaknem a befejezésnél tart:

Sümegen Egly Márk beszélt a  borhoz fűződő viszonyáról és a Verjus, a zöld lé elkészítéséről. A film "A természet és az ember örök párbeszéde: a bor" címet kapta:

A Ramasetter Vince Alapítvány kuratóriumának elnöke, Németh Zoltán a sümegi gps-szel is bejárható túraútvonalakról, Sümeg város  látnivalóiról beszélt; és arról, hogy mennyire nevelő hatású a gyerekekkel kirándulni:

Hétköznapok a Művészetek Völgyében

Régen nem jelentkeztünk már új bejegyzéssel. Mintha a Völgy csak a "Napok alatt" élne. Pedig nem így van. Csendesen telnek a hétköznapok a Művészetek Völgyében, erről vall az alábbi videóban Márvány Gyuláné polgármester asszony. Nemrég ugyanis közösségi videós tréningnek adott helyet Kapolcs, és Elli volt olyan kedves, hogy a videós tanoncok előtt, 3 kamera és nyolc fényképezőgép rögzítése mellett vallott a Völgy hétköznapjairól.

Elli gyakorlatilag a videósok álma: olyan gyakorlottan hagyta félbe a mondatot és várta meg, amíg elmegy a teherautó a Molnárház előtt, hogy a képzők külön figyelmeztették a tanoncokat, ne számítsanak rá, hogy minden interjú alany figyel ezekre az apró részletekre. Azt bizony ki kell majd vágni, darabokra szedni a hangot és kitörölni az utcazajt.

És attól sem esett kétségbe, ha egy mondatot újra és újra elmondattunk vele, vagy hogy harmadszor is ki kellett nyitnia a Malomsziget kapuját. De nemcsak vele volt szerencsénk, az időjárás is kedvezett: még fent volt a lomb a fákon és szépen sütött az őszi nap.

Külön örültem a sümegi gimnazista diákok jelenlétének: nemcsak, mert volt, aki még nálam is többet tanult, hanem mert egyszerűen szépek voltak. Jó volt rájuk nézni. Érdeklődőek, kedvesek, segítőkészek és pimaszul fiatalok.

Tartottam viszont a profi videósoktól, a szakma helybeli "nagy öregjeitől". Mint kiderült: teljesen alaptalanul. Kevés náluk segítőkészebb és tanító-szándékúbb tévéssel találkoztam életemben. Általuk például videótörténeti tanmesékkel lettünk gazdagabbak: hogyan kellett vágni, amikor még csak szalagos magnó rögzítette a hangot, vagy mit kérdez az ember, ha nem kapott előre információt és nem tudja, kivel is készít éppen interjút. Hogy milyen kevés a művészi szabadság  a helyi tévék műsorainak szerkesztésében, vagy milyen hírek kellenek a "válogatós" országos médiának. Tanulságosa történeteket kaptunk arról, hogy mi történik, ha végigmegy egy interjú be nem kapcsolt mikrofonnal (kamerával), vagy milyen károkat okoz egy a bekapcsolt mikrofonra rászálló légy.

Mi magunk is megtanultunk kamerával rögzíteni, a vágásban közreműködni, jó interjú kérdéseket feltenni, interjú alany arcán a fényeket beállítani, kamerát és mikrofont összedugni, ... és persze szervezni, szervezni, szervezni.

Kinyitották nekünk az iskolát, fogadott bennünket a helyi boltos, Horváth Ferenc és a Kékabroszt megterítő Buda Géza is. De róluk majd a következő bejegyzésben, hiszen róluk is készült film.

És a sümegi térség is lépést tartott: két kis filmet ott is leforgatott egy stáb. (Alkalom újabb bejegyzésre.)




Jöjjön tehát a Hétköznapok a Művészetek Völgyében - köszönjük a türelmet, Elli!

Végeredmény

Gyors mérleg az Éltető Völgy 2012-es évéből

kb. 10.000 látogató jött az udvarba

kb. 80-an nemezeltek, 30-an bőröztek, 30-an fűztek gyöngyöt és 30-an készítettek barátságkarkötőt.

két új hálózati tag lépett be az egyesületbe

9 napon át működött a kovácsműhely

18 stand állt az udvarban

350 adag ételt főztünk

2600 kóstolópohár  fogyott Halimba standján (!)

28.000 szórólapot nyomtattunk

két esti koncertünk volt, és ezen kívül 25 fellépő

300 résztvevő a pálinkatúrán

a VKP belső komplett kifestése, felújítása, repedések eltüntetése

12 blogbejegyzés, 3515 megtekintés, 3 hivatkozó weboldal

nálunk járt a Veszprém Tv és a Kossuth rádió

10 kisfilm készült

több, mint ezer fotó
2 viharriadó (egy indokoltan) és 1 hőségriadó (még indokoltabban)

első eladás az udvarban: július 27-én 11 óra tájban egy blúz és levendulás párna formájában

VIP látogatók: Balog Zoltán (emberi erőforrás miniszter), dr. Töreki Sándor veszprém megyei rendőrfőkapitány, Benkő László (Omega), dr Andrásofszky Enikő tisztifőorvos, dr. Vadlek Krisztina, a Kormányhivatal igazgatója, és még jópáran inkognitóban

veszteségek: egy pohár eltörött, 2 üveg bort elloptak, 1 mobil wc rádőlt egy autó szélvédőjére, ipari kémet fogtunk a fazekas standján, 2 üveg méz felforrt, valamint a fafaragó standján egy üveg bor felrobbant és ráfolyt a faragványokra, 1 derék becsípődött, 1 fatálcát lábujjra ejtettek (most is fáj)

sok tavalyról visszatérő vendégünk volt

néhány tavaly előttről visszaérkező vendég is meglátogatott

A Helyi Termék Magazinnak az a száma, amiben a tavalyi Éltető Völgyről írtak, mind elkelt

Utolsó eladás az udvarban: augusztus 5-én 18.04-kor

És végül: http://www.youtube.com/watch?v=SlG5e3qRGig&feature=channel&list=UL

A vége előtt egy kicsivel

Az előző éjjelek lopásainak a megakadályozása után (egyszer fát akartak lopni, egyszer meg vacsorát) a szomszéd udvarok is megtanulták megbecsülni éjjeli őreinket. Langallóval ajándékozták meg őket.

Pedig annyira nem elégedettek a szomszéd udvarok. Reggel körbejártam őket egy bentfelejtett Renault Clio miatt, de mérgesen küldtek el, mondván, hogy nekik nem tellik  rönóklióra, nem is fog, mert nem árultak semmit.

A napot Tapolcán kezdtem, mert elfogyott a fürjek eledele. Mire befutottam, már állt a bál, alig fért be a fogorvosi busz a kovácsműhely mögé az említett autó miatt. És még a társasjátékosokat is fel kellett riasztani a reggeli kakaójuk mellől, hogy áramot kapjon a fogászatai fúró.

 A nagyon hosszú éjszaka után gyorsan felpörgött a reggel. Szakaszosan telt meg az udvar emberekkel. Hibáztam az este, és mire kijavítottuk, hárman is megizzadtunk, de csaknem teljesen állt az elfelejtett stand, mire befutottak a csipkeverők.

Kényszeresen többször is megnéztem az e-mailemet, mire rájöttem, hogy azért nincs kapás, mert szombat van. Pedig feltűnhetett volna, mert sz betűt kellett reggel a kajajegyre írni.

Az ebéd… mesteri csilis babot kaptunk Nagyvázsony csapatától. Többeket távol tartott a csípősség és a fűszerezés, de aki bevállalta, nem bánta meg.

Azért kicsit elhagyatottnak éreztem magam egy ilyen fellépőkkel tarkított napon, annyi segítséget kellett kérnem az udvarlakóktól, hogy Balázst valaki komolyan a kollégámnak nézte.

A mai fellépések jól sikerültek. A legnagyobb embertömeg a waldorfosok produkcióját kísérte: gyerekek játszottak és jöttek a szülők és rokonok meghallgatni őket. Csillogott a csellón a délutáni napfény. Épp hatszor gerjedt be közben az elektronika – elnézést érte mindenkitől.

Megfordult a fejemben, hogy a tömeg miatt a hidas mögött küldöm át a színpadhoz az úrkúti kórust, de az útvonalon található hányásnyomok magas száma miatt eltekintettem ettől. Pedig szeretem ezt a titkos útvonalat, csak a gyerekek meg én tudom, hogy a hidasba be is lehet bújni.

A pálinkajárat egyre nagyobb népszerűségnek örvend: volt olyan menet, amiben 34-en is voltak. Még mindig nem jutottam el, de az udvarból már többen is – igaz, volt, akit csak pénztárca nélkül engedett el az asszony.

Sokféle ember megfordult ma az udvarban. Akadt, aki csak a bolti lekvárt szereti és olyan is, aki Kinga összes népdalát vele énekelte. Felsőbb hatóság emberei is megvizitáltak bennünket, és az Ipoly-menti leader csoport is elküldte követét. A Többi Fontos Ember inkognitóban utazott. (Az egy olyan négykerekű jármű, amiben észrevétlenül lehet átsuhanni az udvaron.)

A társasjátékosok továbbra is őrzik a titkot, de mi távolról szemmel tartjuk őket. Csak folyton eltakarják őket a sorbanálló emberek…

Összefutnak nálunk a hírek: egy térdig érő kisfiú szaladt be az iroda-galériába és bekiáltott: „Apa vesz nekem jégkrémet!” és már szalad is az apa után… Milyen jó lehet olyan nagynak és mindenhatónak lenni, mint egy APA. Habár mikor idén először hoztam át a fiamat a völgybe, és a világítómellényes völgymunkás a gástyánál leengedte a szalagot, hogy kihajtsunk, akkor az én fiam is meg volt róla győződve, hogy a völgymunkások a szolgáim. Gyengeségről tanúskodik, hogy nem ábrándítottam ki.

Konkurensünk a Balaton, még kollégákat is elcsábít tőlünk. nem baj, már óvódás korban megtanultuk, hogy ami nem megy, azt nem kéne erőltetni.

A mai nap leglehetetlenebb kívánsága: medencét kellene felállítani az udvarban. Nézzetek szét, nincs-e a térségben egy medencés cég, aki jövőre nálunk reklámozná magát, légy szíves. Nem szeretem teljesítetlenül hagyni a vágyakat.

Egy nap van csak hátra. Már mindenki a pakolást tervezgeti. Hány fuvarral. A nap melyik szakában. Kötelező-e estig maradni. Lesz-e még vásárló.

Ha vége lesz, kialszom magam. Ha vége lesz, hiányozni fogtok. Ha vége lesz, fodrászhoz megyek. Ha vége lesz, más munka után nézek. Ha vége lesz – hát vége lesz.

Tibcsi üzeni a blogolvasóknak, hogy ne csak olvassanak, hanem jöjjenek is el megnézni az udvart. Van még rá épp egy napjuk.

Végül pedig az elmaradhatatlan őrző-védő film a Hoffner Brotherstől: http://www.youtube.com/watch?v=3O0hiyzsnO8&feature=channel&list=UL

A második félidő közepe

Szélcsend és esőveszély

Tegnap estére kifogyott a tollamból a tinta, de a képek magukért beszéltek.  Mára újratöltöttem a patronokat.

Nagyon forrón indult a délelőtt – így ellenőrzésen, miniszteren és kormányablakon túl izgalommentesnek ígérkezett a nap. A kecskék nem tudnak izzadni, de a kecskesajtok igen - a 30 fok fölötti délelőtti hőmérséklet ellehetetlenítette a sajtárulást az udvarban.

Azért sok más portéka kapható maradt. Olyan sok mindent lehet venni ebben  a völgyvásárban, de alvásidőt nem árulnak sehol. Pedig igény, az lenne rá… 

Keresem a társasjátékok hihetetlen népszerűségének a titkát. Azt már látom, hogy sok kis közösséget megmozgat, a napnak volt olyan órája, amikor egyedül a társasjátékvölgyben 50-en hajoltak az asztalkára vagy a pokrócra rakott játékok fölé.

Nagyon érdekes az udvarunkban az, hogy működik. Hogy a dolgok elkészülnek, megkészülnek, a mesteremberek dolgoznak, a vendégek pulzálva áramlanak. Mindig rácsodálkozom, hogy a mesterek egyszer csak nekifognak (kovácsolni, faragni, nemezelni), úgy, a maguk elgondolása szerint, amikor kedvük tartja.  Mindennek örülök, amit nem nekem kell noszogatni vagy felügyelni. Hogy egy stand egyszer csak olyan díszes tulipános kormányablakká válik, amire a völgyszervezők is rácsodálkoznak. Hogy ebéd készül minden további nélkül. Hogy óramű pontossággal érkeznek az éjjeli őrök.

Már a marketing is magától megy: többen is belinkelték a blogunkat, idekattintanak már a képírók honlapjáról http://www.bodabalazs.hu/hu/index.html , és a társas játékosok oldaláról is.(http://tarsasjatekos.hu/2012/08/03/kapolcs-2012-nyolcadik-nap/)

Azért érnek meglepetések: felfedeztük a repohár intézményét, a betétdíjas, tartós és visszaváltható műanyagpoharat. Tetszik.

Ma 10 perc alatt pakolt össze az udvar a közelgő vihar hírére, a vihar azonban műszaki hiba miatt elmaradt. Nem baj, lett helyette mégiscsakmindennekellenéremegtartott esti koncert. A napnyugati palyaudvart sem zavartuk be a hangjainkkal, pedig aggódtunk kicsit. Az eső hírére összepakolva Ábel fiam a tegnapi koncert miatt is fáradtan hozzám sündörgött: „Anyu, ha jön a vihar, miért nem megyünk egyszerűen haza?” „Mert én vagyok itt a helyszíngazda, és hát … a kapitány sem hagyja ott a süllyedő hajót.” Vágtam ki magam. Mire ő határozottan: „De otthagyja…”  és lekonyult a szája két sarka. Ezt nyilván az apjától tanulta –  két hete még együtt szelték a habokat egy vitorláson. Így nevelünk mi gyereket, én jövök az elveimmel, ő meg a valósággal.

A tegnapi ebéd roppant kiadósra sikerült és rekordot döntött azzal is, hogy ablaknyitásra úgy megettük, hogy még el is mosogattunk utána. Többen találgatták, hogy a pálinka benne lesz vagy mellette - az első tábornak lett igaza.

A mai ebédhez még desszert is járt – mostanában meglepetéseket rejt a menü. A lencselevest talán egy varázspálcával kellett volna megsuhintani, hogy valóban meghozza a szerencsét és gazdagságot. Én hadonásztam a bogrács fölött (a fazekas angolul potter), de valaki ráült a varázspálcámra az előző vihar alkalmával, és elgörbült a vége.

Megjegyzem a másodfajú hibát (összepakoltunk, pedig nem csapott le az égiháború) bocsánatosabb elkövetni az elsőfajúnál (nem pakolunk össze és mégis jön a vihar.) De így sincs mentség a botrányosan gyér forgalomra.

Nézzünk bizakodva a jövő felé: holnap megjön a fogorvosi busz. Gondolom a fogorvostól még a tulipános ablak mögé rejtőző hivataloknál is jobban tart mindenki…

A ma esti fellépőkről megállapítottuk, hogy kísértetiesen hasonlítanak a tegnapiakra. Tavaly két társaság ugyanazt a darabot hozta, idén ugyanaz a társaság jött két név alatt – vagy mi nem figyeltünk eléggé?  Mindenesetre Ábel fiam ma nem lopta el az adományok reményében a színpad elé rituálisan ledobott kalapot.

Felvette viszont a motoros sisakot: a Völgymotor két körre is elvitte.

És végül a mai egyperces:  http://www.youtube.com/watch?v=iCzqVoAxiUc&feature=channel&list=UL

Második félidő közepe

Képes összefoglaló

http://www.youtube.com/watch?v=2wsiYPRWPdo&feature=relmfu