Valami botrányosan gyenge. Valami szomorkás. Valami nagyon finom. Valami Kapolcs. Csakazértis.
Valami botrányosan kevesen jöttek az udvarunkba a mai napon, pedig az adu ászt is bevetettük, jó fotókat vetítettünk a térségről és jó zenét raktunk be mellé. Tavaly és az idén is ellenálltunk a vendégcsalogató zenének, bár a völgyben mindenki ezzel operál. De most még ezt is feladtuk, csak jöjjenek…Az árusok sem mentek valami elégedetten haza, mintha az a kevés ember, aki bejön, csak a szemét akarná jóllakatni.
Valami szomorkás hangulat lett úrrá az udvaron, amikor a reggeli eső és kiderülés után újra beborult az ég. Nincs más hátra, kártyázni kell. Még jó, hogy van egy teraszunk. És szép abroszunk, és odalátunk a standokra. És ki jönne vásárolni ilyen szakadó esőben.
Bárcsak lenne egy nagy ponyvám. Éjszaka kifeszíteném a kert fölé, az árusok fölé is jutna, még a hátukat sem verné az eső. Reggel a vásárlók betódulnának hömpölyögve és el se akarnának menni tőlünk. Olyanok lennénk, mint a Párizsi udvar Pesten. Nem kéne hozzánk gumicsizma, nyugodtan meg lehetne tapogatni a tárgyakat, leguggolni, válogatni. És vásárolni, vásárolni, vásárolni. Fiatal srácok állnának sorban az okostelefonjukkal és Gábort kis csoportokban vennék körül, mindenki letöltené a térképet. Mártapista hozzánk hozná az összes főembert, végigvonulnának az allén. Csak pusztuljon odakint a sok idegen kolbászsütő, egyszemkrumplis tekerentyűs. Nem sajnálnám.
Valami nagyon fimon bablevest kaptunk ma ebédre. Füstölt kolbásszal, sonkával, házi nokedlivel. Nagymama módra. Ki nem hagynám a közös főzést semmiért.
És azért sem fogom feladni a derűt. Nem fog eltántorítani az idő. Bár az eső elállítását is tőlem várja itt mindenki (néhányan teljesen komolyan). Belátom, hogy nincs hatalmamban. Még jó, hogy Balázs ellátott tegnapi fotókkal, legalább a képeken lehet valami vidám.
És akkora kártyacsata kerekedett a teraszon, meleg teával, a miniszter által meghagyott sós mogyoróval, általam ismeretlen kártyajátékokkal (állítólag rikiki, de lehet, hogy szívattak), nagy nevetésekkel, hogy megirigyeltem őket.
De hát a blog…
Remélem nyugodt éjszakánk lesz, nem sok támolygó részeget kell majd fénykarddal kiűzni. Amúgy a fényre jönnek, az meg ugye nincs.
Biztonságban vagyunk. Hála Dartvédernek.
Igaz még nincs vége,de most van időm írni!
VálaszTörlésKöszönet hát az Éltető Völgy minden "lakójának"!
Katinak és Balázsnak a gyönyörű képekért,melyekkel bearanyozták borús napjainkat!
A kovács bácsinak,hogy megtudhattam,miért kell néha a vas mellé is koppintani!
Krisztának,akivel a sámli bartelt még mindig nem sikerült nyélbe ütnünk!
Sátorszomszédomnak,Borónak,akinél megtapasztalhattam,hogy aranyos kis ovisból,aranyos fiatal Hölgy lehet!És hogy nem barátunk a hideg az eső és főképp az APEH!!
A Halimbai fiúnak,akitől megtudtam,hogy kisfiam gondosan nevelgetett konyhakerti növénye csattanó maszlag valójában!
Ákosnak a rendkívüli túróscsuszás rétesért!
"Ferrir"Lacinak mosolyáért, a kifogyhatatlan kekszkészletért,finom lekvárjaiért és a sok beszélgetésért.
Piros esőkabátos Leónak,akitől megtudtuk,hogy a laminált bélyeg elvágható és még szét sem esik!
A waldorfos lányok virágos nadrágjaiért,amit én is felvennék,ha sikerült volna azt a fránya 5 kilót ledobnom a nyáron,na de sebaj majd jövőre összejön!
Marikának a "kész az ebéd"mondataiért!
Az éjjeliőr fiúknak,akik összeszedték felborult sátrunk romjait!
A parkolót őrzőknek,hogy húzták-vonták a bográcsállványos madzagot,hogy parkolhassak!
A piros biciklinek ,amin álló helyzetben 42-vel száguldottam!
És végül,de főképp Zsuzsának,aki állandó mosolygásával,kedvességével befogadott minket újra erre a tíz napra!
Na és megtudtam,hogy a KÖVI,hát az egyáltalán nem nehéz!
Jövőre Veletek Ugyanitt,de csak szigorúan sortban és szandálban!!
Dia