Szeles nap
Késve indult a nap. Megjavítottuk az eldugult férfi vécét, életemben először kellett vécépumpát kérnem a boltban. A húgom nem szállt ki az autóból, mert ugye ciki. Mindegy. Felnőtt vagyok. Azért is vécépumpát fogok venni. Áfás számlára. Még jó, hogy műanyag tányér is kellett, meg villanykörte a kovácsműhelybe, mert kiégett.
Szerettem volna megállni Csórompusztán, lefotózni a reggeli fényben a HelloWood alkotásokat, de a reggeli fény elmaradt, így a fotózás is.
Azt mondják, ha egy stand jobban meg van világítva, mint a többi, akkor a világítás erősségével arányosan több látogatót vonz. Képíróinknak bejött. Kényszeresen mentem melegedni a Csigaház Galériába, pedig meleg nem volt, csak világos.
Ma őzpörköltet kaptunk Ukk polgármester asszonyától. Egészen utánozhatatlanul kiváló volt. Rézüstben főtt, nem hiszem, hogy valaha ettem volna ilyet. Hangok, színek, zene. És hozzá még: illatok. A közös főzés egy teljesen új dimenziót ad az udvarnak. Az illatot.
Július van. Mégis olyan hideg volt ma, hogy egy melegebb téli nap lekörözi…. Oláh Kati medvebőr pulóverbe öltözve tanította az ukki polgármester asszonyt festeni. A fekete rigók fagyva fordultak le az almafáról és átadták a helyüket a jégmadaraknak. A csicsói polgármester meg forralt bor fűszerkeveréket próbált eladni nekem reggel a boltban, hogy annak van szezonja. (Nem nevettem.)
Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, sokan látogattak meg bennünket.
A közeli standok gazdái már egyre jobban ismerik és kedvelik egymást, de az udvar másik fele még (mindkét oldalnak) egy más világ. Lehet, hogy éjjel visszalopózom, és titokban átrendezem a standokat.
A „virtuális séta a völgytelepülésen” nevű programon ma újítottunk. Elhoztam otthonról az MSZMP bélyegzős lepedőt – senki nem emlékszik, hogy hogyan került hozzánk és mikor. De soha nem tudtam rávenni magam, hogy használjuk. Piros rajta a bélyeg. Szóval erre a lepedőre vetítettük a túraútvonalas projektben készült videókat.
Az emberek megtorpantak és nézték. Olyan volt, mint a metróban a reklámképernyők, hogy a képernyő vonzza az ácsorgókat. Kevesen nézték végig, de az árusok körbeállták, és tetszett. Meg kellett ígérnem, hogy róluk is készítünk videót idővel.
Az árusok lesznek a saját falujukban a „beépített embereink”, akik már régen értik és várják az egészet. Már csak ezért is megérte.
Sajnos néha átlátszott az MSZMP bélyegző….
Este mindig jó a kedv az irodában. Próbálom megírni az aznapi blogot, de lassan megy, mert folyton közbecsipognak. Megvitatjuk az eseményeket, tudományos nevén: reflektálunk. De ha nem volna ez az éjjeli őrző és pajtamozgóban vetítő esti társaság, nem is tudom, mit írnék a blogba…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése