Második félidő első harmad

Hidegrekordot döntögetet az idő éjszaka: 12 fokra süllyedt a hőmérséklet. Langyoskásan indult a nap, de gyorsan rápörögtünk a miniszter fogadására. Mindenkit beizzítottunk gyorsan az első hírre: a kovács tüzét, a fafaragó vésőjét, meg a nemezzel szöszölő kezeket. Eléggé elfáradtak, mire  - jócskán délután – befutott a miniszter. Sajnos nem ért végig az udvaron, de nem baj, így is örültünk neki.

A dörgicsei ratatuj finomra sikerült és bőségesen megtöltötte a hasunkat. Külön élveztük a levendulás süti és szörp formájában érkező extra kényeztetést. Ideje levetkőznünk az ehetőséggel kapcsolatos aggályainkat: a levendula ugyanis  ehető.

Egyszer láttam egy pelenkás  kisfiút levendulabokrot szagolgatva.  A kétévesekre jellemző bölcsességgel állapította meg, hogy „ahá, ez mosóporból van csinálva!”.

Ma befogadtuk Kapolcs testvértelepüléséről, Mákófalváról Erzsikét, aki gyönyörű gyöngyhímzett tárgyakat árul. Nem tudom meggyőzni róla, hogy ezek a tárgyak sokkal többet érnek, mint amennyiért adja őket…

Monoszló csapata ma egy sakk készlettel lepte meg az udvart. Nagyvázsony is felvonult teljes harci díszben, Kinizsi is büszke lett volna rájuk. Mindenki figyelmébe: a Napok alatt látogatható Nagyvázsonyban a Szent István templom, amit Kinizsi épített. Ez azért nagy újság, mert a környék legérdekesebb temploma, és az év többi részében totál zárva van. (Én még nem jutottam be, pedig nagy játékos vagyok.)

Taliándörögd-Káptalantóti 5:0. És az ötből kettőt Peti rúgott be – szemtanuk szerint mesteri ügyességgel.

Ma meglátogatott bennünket a megyei tisztifőorvos asszony is, igazán tetszett neki az udvar. Holnap teljes szakmaiságában is megmutatkozik a kormányhivatal; sőt,  Pop Lajos segítségével ablakot nyitnak a világra. Ebben az időszakban nagyarányú sajtófigyelemre számíthatunk (hozzatok fésűt a farzsebetekbe.) Bővebben erről: 

http://www.kormanyhivatal.hu/hu/veszprem/hirek/megnyitotta-kapuit-a-22-muveszetek-volgye

Úgy látszik, ha nem írok figyelmeztető körlevelet, amikor készen van, nem olvassák a blogot… pedig nem hittem volna, hogy éjjel 11 tájban az emberek még megnézik az e-mailjüket.

Halimba népszerűsége az egeket veri, az elhasznált kóstolópoharak számát visszaosztva óránként 30 emberrel beszélgetnek a standon.

Elkészült a térségi kirakó. A fotók nagyon szépek, de nehéz őket kirakni. Igazán megérdemli a matricát, akinek sikerül.

Lassan kitapossák a látogatók az udvar füvét. Már csak a standok alatt fedezhető fel a zöld szín a talajon.

Sikerült tökéletes eljegyzési ajándékot vásárolnom az öcsémnek az udvarban – Kriszta személyre szabta a csészéimet. Néhány fürjön is túladtam (ma még csak szóban), úgy érzem, jó helyre kerülnek.

A nap idézete arról a vándorról szól, aki egész életében keres egy boldog embert, akinek az ingét magára veheti. Egyszer aztán rátalál a boldog emberre, és meglepetésére nincs rajta ing. Kérdés: hol olvasható ez a történet az udvarunkban?

Az estét a KÖSZI sátrának az átköltöztetésével zártuk. Elég kalandosra sikerült. Végül a transzplantáció mellett döntöttünk, mert a folding felirat gombot nem találtuk meg a sötétben.

Végezetül a sorozat következő epizódja a Hoffner brotherstől: http://www.youtube.com/watch?v=uYgt7B2JM_s&feature=BFa&list=ULhDd4Y_oKM1s

Félidő

Csendes éjszaka, kevés részeggel… ugyan az egyikük nem jutott el a mobil vécéig, és idő előtt letolta a gatyáját - itt már éjjeli őreink sem tehettek semmi többet, mint hogy abbahagyták a zseblámpával való megvilágítását, a feltétlen diszkréció érdekében.

A reggel is szépen lassan, kedvesen indult. Szentjakabfa és Óbudavár csapata megelőzött, nagyjából egyszerre érkeztem Monoszlóval.

Újfent köszönthettük a Helyi Termék Magazin csapatát. Meglepetést is hoztak: 3 oldalas cikket a tavalyi Éltető Völgyről a magazinban. Mindenkinek ajánlom: ott mosolyog Katinka, ahogy rozét tölt a kóstolópohárba és Anna, miközben papírvirágokkal tűzdeli tele a völgylakók haját. A kedvenc részem "az egyesület saját projektjei, azaz Rózsika néni a web 2-n".

A nap sikersztorija a sétáló pohár: a tappancsos poharak nagy sebességgel hagyták el a sajtkészítő standját. A zöld, kék, piros és sárga tappancsok odalépegettek a borozgatók asztalára és örömmel adták át rakományukat az éhes gyomroknak.

Új szavakat tanultam a pálinkaház standján: száraz próba és nedves próba. Akinek ez rejtélyes, kérdezze meg Dalmát… És volt még egy vízpróba is a szomszédos standon, egy kancsót akart kipróbálni a vevő, hogy valóban lehet-e önteni belőle.

A nap verse: „Ne fotózzad, inkább vedd meg, fénykép helyett hazaviszed.” Sajnos a rajzolást nem említettük külön (joghézag maradt a szabályozásban), de a szomszédok fellépése elhárította az ipari kémkedőt.

A halimbab nem okozott csalódást, még a Független Ökológiai Központ munkatársai is megnyalták utána a szájuk szélét. Hatalmas kemencés kenyérrel ettük, nem mindennapi étek volt így.

Nagyon Fontos Emberek is jártak ma az udvarban, még egy dandártábornokot is üdvözölhettünk. És ami még fontosabb, az őt kísérő rendőrruhás (tehát igazi) rendőr pacsizott a fiammal.

Lassan elkészülnek a térségi kirakó darabjai, holnap átadhatjuk a gyerekseregnek. Félkészen is kedvüket lelték benne: mire felocsúdtunk, már rakosgatták is a ragadós kockákat, keresve bennük a kirakandó képet. Egyelőre találó nevet keresünk a játéknak, akinek van ötlete, szóljon.

A standok sajnos nem túl stabilan állnak a felázott talajon: olyan is akadt, amit gumipókkal ki kellett kötöznünk.

A faluházban várják azoknak a jelentkezését, akik elvesztettek az Éltető Völgy környékén

a, egy sim kártya nélküli mobiltelefont

b, egy drapp színű női táskát.

Mert mi megtaláltuk.

Továbbra is praktikus és szükséges lenne szabadon tartani a parkolót: ma szükség is volt egy mentőautóra és ez bármikor előfordulhat. Gonosz hajcsár vagyok, tudom, de figyelnünk kell erre.

Még valami így a végén: keskeny ösvényen egyensúlyozom a mocsárban, amikor úgy kell írnom, hogy érdekes és személyes is legyen, de diszkrét és ne is bántson meg senkit… nem is sikerül mindig. Pedig még csak a félidőnél járunk – jól esne az a kis pihenő, ami a meccsek közepén a focistáknak is jár. 

És leges legvégül: egy újabb videó a Hoffner Brotherstől, mert ránk erősen vigyáznak ám:

http://www.youtube.com/watch?v=03leXfg_iCs&feature=channel&list=UL

Első félidő első harmad

Nézegetem az embereket. Ők meg nézegetik az udvarunkat. Néhányan meg is szólítanak.

Sokan jönnek gyerekekkel, sőt időnként mintha csak gyerekekkel jönnének. Egy apuka felvilágosított, hogy az információnál kétféle gyerekes programot tudnak ajánlani, a Kaláka versudvart és minket. A Versudvar karszalagos, mi meg nem, mit csodálkozunk…

Még jó, hogy a waldorfosok ma is kézműveskedtek és a Nomádia csapata is gondolt a gyerekekre.

Vásárlók is akadnak már. A festőktől ma az állványt is majdnem megvették, de „nem ilyen táborit, hanem műtermit” kerestek. Mondtam, hogy itt bizony csak a képek eladók…

Máskor meg egy fiatalember jött be az irodába és közölte, hogy a helyi termék kiállításunk egyik edényén az édesapja nevét látja, de nem az ő munkája. Micsoda égés. Elnézést kérünk a  Nádasi családtól.

Halimba változatlanul rekordokat döntöget: Eszter gyakorlatilag folyamatosan szóval tartja az embereket. Alig mennek ki emberek az udvarból úgy, hogy nincs a kezükben egy kis pohár tea vagy egy csomag gyógynövény.

Én már képtelen vagyok többször elmagyarázni, hogy egy nagy egyesület vagyunk  60 településről stb. stb. Nem megy már. Tavaly még kiugrottam a Cserép-Tér-Kép előtt tétovázó emberek elé és adtam a kezükbe a programos szórólapokból, de már nem. A standunk mögé is csak ritkán ülök be.

Ebédünket ma Ukknak köszönhetjük, sőt az uzsonnánkat is.  Az ebédről ugyan lemaradtam, de kárpótolt a délutáni forduló: lekvárokat kóstoltunk az ukki stand körül a délről maradt bagettre kenve.

Klassz lett az udvar. Otthonosság van benne. Még a fűből is látszik valami, árnyékos és napos részek váltakoznak. Lehet időzni, vannak asztalok, padok, játékok és finom antalfai bor. Holnap lesz mellé kecskesajt is.

Azért van még néhány kívánságom….Bárcsak rájönnének az emberek, hogy a karácsonyi ajándékok megvásárlására ez a fesztivál a legalkalmasabb hely. Bárcsak elvállalná valaki a pénteki főzést…

Találós kérdés: ha 4 nap alatt 30 tekercs wc papír és 4 tekercs kéztörlő fogyott el, akkor a fennmaradó 6 napra mennyit kell még vásárolni?

Csütörtökön kapjuk az ellenőrzést, most már biztos. Polgármestereink csak mosolyognak, bitófára kerül a hóhér.

Búcsúzom… ma visszakapom a kisfiamat végre.

Szórakoztatásul az éjjeli őröktől:
 http://www.youtube.com/watch?v=8QAXb0J5jRE&feature=channel&list=UL

Viharos kezdés

Nyugodtan kezdődött a vasárnap: kevesen látogattak el éjjel az udvarba. Bár valaki megpróbálta lelopni a kovácsműhely cégéréről a patkókat, éjjeli őreink sikeresen megakadályozták. A színpad közelében egy fiatal pár járt násztáncot, amit aztán a színpadon is folytattak. Őreink csak az utóbbi mozzanatnál avatkoztak be, nem állnak ők a völgyvendégek reprodukciós tevékenységének útjába.

Beindult a pálinkajárat és az első gyógynövénytúra is megvolt. A Kerek fenyvesig mentek, 3 jelentkezővel.

A matricaragasztó versenyt Halimba csapata nyerte, utánpótlást kértek. Bárcsak behoznák őket a kerámikusok, a festők és a fafaragó, és a csomagolást záró matricák villámsebességű utánnyomását kellene szerveznem…. egyelőre sajnos nincs erre szükség.

Leköltöztek a nemezelős waldorfosok az udvarunkba és szívesen láttuk őket. Kicsi kezek tapicskolták a szappanos szöszt. Gyerekzsivaj duruzsolt Palya Bea mikrofonos árverése alá alapzajnak.

Megérkezett Nemeshany csapata. Varródott és verődött a csipke, mert voltak ügyes kezek, akik varrták és verték. 

Befutottak a méhecske fesztivál játékai és táblái.

Illatos Csabiragu sült a tárcsán.

És ekkor…

A magenta színű gomb villogva jelezte a telefonomon, hogy vihar készülődik, Tapolcán jég esik és errefelé tart. A futóhír tűzként terjedt végig az udvaron és 10 percen belül összepakoltunk a fekete felhők rosszat sejtető megjelenése közepette.

Kitört a vihar, és a dolgok bementésén túl nem tehettem már semmit – nem volt hatalmamban. A vihar megfékezése elnökségi hatáskör. Üstöllést alelnök úrhoz fordultam, aki felerészben elhárította a bajt: a jeget elkergette, így csak a szél és az eső maradt.

A társasjátékosok mára integrálódtak, aktívan mentették, amit lehetett, pedig hozzájuk is beverte a vizet a szél. A KÖSZI sátrát belekapaszkodással óvták meg a repüléstől, holnap jobban le kell cövekelni. Amúgy egész nap csimbókokban lógtak a völgylakók a társasjátékokon, általában a fiatalok játszottak náluk.

A vihar idejét az irodába szorulva töltöttük. Hamar meleg lett, a sok emberi test párolgása és lehelete befűtötte a helyiséget. Nem éreztem semmi mást, csak csendben remegtem. Csuromvíz lett a szoknyám és a hátam, pedig csak a párkányon maradt fakockákat mentettem be, a többit megtette magától a csapat.

Amint elcsitult az idő és kitisztult az ég, kettő percen belül előkerültek a halimbai gyógyteák, hogy átmelegítsék a lelkünket. És a vihar után is kitartó kemény mag tárcsán sült halimbai tócsit kapott vacsorára.

Halimbária

A szagoskodó macskagyökérről kiderült, hogy bormenta és ánizs. 

A Szétfolyó idő egyelőre nem kelt el, a Csopaki Marokkó is a helyén maradt. Kerültek viszont beklájtos bükkfalevelek közvetlenül a lamináló gép fölé, és a youtube-ra egy újabb videó a Hoffner Brotherstől arról, hogy mit csinálnak éjjel az udvarba betörőkkel:

http://www.youtube.com/watch?v=RDQSepelkls&feature=channel&list=UL

Csimbókokban 

Az ünneplő csapat (BB)

Életkép eső után (BB) 

Csipkézés 

Karmester (BB)

Manók (BB)

After party

Kezek (BB)

Kezdőrúgás

Nagyon meleg nap volt ma a völgyben. Csorgott a hátunkon a verejték, és egyikőnk se cserélt volna szívesen a tűz mellett dolgozó kováccsal. Hogy az idén a melegre panaszkodnak a résztvevők, ami azért különösen vicces, mert tavaly mindenki a hideget átkozta. Részemről a meleg mellett teszem le a voksot.

Megérkeztek az emberek is. Talán inkább nézelődők, mint vásárlók - az eladási ráták aktuális közvélemény kutatásunk szerint nem döntögetik az eget. Az éjjeliőrök is érezték a megérkezést: volt az éjszaka vihogva az úton fetrengő részeg, egy hányó részeg (nyugi, eltakarították a jó öreg leföldelős módszerrel), és 3 db (!) párkapcsolati problémák miatt zokogó fiatal  leány.

A nap íze a tarhonyás paprikás krumpli, az este illata újfent a macskagyökér. A meleget a rozéfröccs tartja kordában, sajnos ma csak délutántól.

A hungarocellfejű nomád pásztor az éjjel a Tas nevet kapta, amelyet nappalra is megtartott.

A társasjátékok kicsorogtak a fatároló színből és lépésenként meghódították az udvart. Játszottak gyerekek és fiatalok, vendégek és házigazdák egyaránt.

A Waldorf érzés uralta a napot: volt manóles és bábjáték – bár a bábozók szerettek volna a felső iskolánál maradni, de nem hagytuk. (Magentaszínű gomb megnyomásával a tegnapiak szerint most is elintéződött a dolog.) Volt barátságkarkötő készítés és gyöngyfűzés, sőt még egy spontán gubera muzsika is alakult az almafa alatt. Mindennel zenéltek, üres üveggel, fadarabbal, síppal, dobbal, életre kelt tőle az udvar.

Az Ajkatévé elérte a Kristályfürdő standját, szépen rajzolgattak, töltögették a kvízjátékot a stand körül  a kisgyerekek.

Délután új ízek, új illatok, tepsifüles wokban, embertömeg és verejtékcseppek. Holnap megint polgármester főztjét esszük (Csabiragu lesz), ez már itt csak így dukál.

A nap sikere a helyben festés: ki tudja, miért szeretik az emberek azt, ha a szemük láttára készül el valami… talán mert belelátnak a folyamatba és habár nem ők csinálják, a magukénak érzik.

A ránk vigyázó Hoffner Brothers meglepetéssel készült: újabb filmeket kaptunk az éjjeliőrök csodálatos életéről.

http://www.youtube.com/watch?v=jVnqnoU9j7U&feature=channel&list=UL

valamint:

http://www.youtube.com/watch?v=sK9OvmDeJg4&feature=channel&list=UL

Bemelegítés

Szépen lassan indult az első nap: kettő híján mindenki befutott, az ő standjaikat szórólapokkal és csipkékkel próbáltuk elmaszkírozni, de nem nagyon sikerült. Holnap jobbak leszünk…

Néhány stand gyorsan elkészült, mások a menyasszonynál is lassabban. A hosszúsági rekord a képíróké, akik 16.30-ra lettek készen, pedig tegnapelőtt kezdték. Viszont cserébe vitathatatlanul nekem van a legszebb irodám az egész Völgyben.

Megérkezett a Társasjátékvölgy is. Enyhén keveslették a helyet, de hamarosan meghosszabbítjuk nekik a Völgy-köz-pontot, hogy ki tudják nyújtani a lábaikat. Azt már tudják, hogy ebédet lehet kapni, de még nem értik, hogy ez az udvar tulajdonképpen egy közösség. …  Sebaj, tavaly a Vöröskeresztesekkel díszített guruló emlékműveseket is megszelídítettük.

Bátor tett volt a paloznaki pecsenye elkészítése, gyakorlatilag a kipakolók életét mentette meg. Meleg volt, illatos, fűszeres és finom – köszönjük Kati.

Sok mindent tanultam ma. A legfontosabb talán, hogy „a hűvös elegancia nem sajátja a kirakodóvásárnak” (BB).  Vagyis sok-sok dolgot kell a standra tenni ahhoz, hogy mutasson. Végigsétáltam a Malomszigeten hosszában, és tényleg: csorogtak, folytak, ömlöttek le a kerámiák a standok oldalán, mellmagasságból indulva. Ez kell a népnek, meg a cirkusz.

Lesz nekünk holnap cirkuszunk is: Waldorf napra készülünk. Nemcsak a kézműveskedés robban be, lesz manóles és bábjáték is. És ebédre Rudi bácsi kedvence, azaz Fehérlófia bográcsban. Akkor márcsak a nép hiányzik, de megvárjuk türelmesen. Meghozza a hétvége.

Kémeink jelentése szerint a Pestről induló buszok zsúfolásig vannak hátizsákos, furcsán öltözött és rastahajú emberekkel.

Jönnek.

Volt ma némi parkolási krízisünk, de megnyomtam a H. T. feliratú, magenta színű problémamegoldó gombot a Völgy telefonján, és egycsapásra megoldódott.

Pálinkajáratra egyelőre nem volt kereslet, pedig szívesen kipróbálnám. A kóstolás sajnos almás, a pálinkás autózást bünteti a völgytörvény, de kíváncsi lennék az edényzetre, meg az épületre, meg arra, hogy hogy jut valakinek eszébe pálinkát főzni ebben a völgyben.

Egy-két polgármester is befutott – pedig nem ér így, rögtön az első napon, amikor annyi idő sem volt, hogy az éltetős standot rendesen kirakjuk szórólapokkal… Holnap ez is jobb lesz.

A Nagyon Fontos Emberekre vadászó tévések is idetaláltak és le is csaptak Halimba standjára.

Várom a holnapot: az udvar egyik végében a nagyok, a másik végében a kicsik játszhatnak. A pályázathoz tartozó papírozással is végeztünk – ide nekem az MVH-t is, közvetlenül az oroszlán mellé.

Macskagyökér szag van. Elnyomja a gyermekláncfű, a fehérmályva és a levendulavirág illatát.

Szeretem a völgyet, mert másféle emberekkel találkozhatok, mint egyébként. Mindig elcsodálkozom, hogy a körülményes és piszmogónak tűnő művészfélék hogyan boldogulnak el a hétköznapokban – meggyőződésem, hogy kizárólag városban életképesek-, de kimondottan felüdít, hogy másmilyen élet is van, mint az én cipőm talpát a földön tartó, problémamegoldó mindennapjaim.

Kár, hogy az elmúlt hét gps-es bejárásai tönkrevágták a lábamat, jó lenne még sétálni egyet a kapolcsi éjszakában. Legalább idehallatszik valami zene a Palya udvarból. És legalább nézhetem Marokkót Csopakon, meg a Szétfolyó időt. És egy lófarkas nomád hungarocellpásztort.

A mai nap képregényben: